2016.06.02-08., St.Germain-au-Mont-d’Or, Lyon, Franciaország, “WAKE UP, GREEN UP!” ERASMUS+ ifjúsági szakember képzés.

Téma: különböző interaktív és non-formális technikák elsajátítása a fiatalok figyelmének felkeltésére a környezetvédelem és az aktív részvétel fontossága iránt

Az egyesület életébe munkatársként újonnan bekapcsolódott emberként a képzésen való részvétel volt az egyik első, fontosabb esemény, melynek részese lehettem. Bár munkaköröm nem a hagyományos értelemben vett ifjúsági munkás, de ezt megelőzően is több ízben tartottam gyerekfoglalkozásokat, a környezetvédelem pedig a szívem csücske, valamint az egyesülethez kerülve már terveztem egy nagyobb, egész általános iskolát bevonó környezetvédelmi projekt megvalósítását, így tudtam, hogy ott a helyem ezen a képzésen.

Új ország, új emberek, nyelvgyakorlás, környezetvédelem, jó gyakorlatok a fiatalok bevonására. Ezt vártam. Ennél viszont jóval többet kaptam. Az már a képzés első napján kiderült, hogy a csapat nagyon sokszínű. Nem csak nemzetiség tekintetében, hanem egyéniségként is. Ez a minden tekintetben sokszínű társaság kiváló alapot adott egy remek héthez. Ezen felül a trénereink lelkesedése, innovatív és interaktív módszereik is mind a nem-formális-tanulásunkat, fejlődésünket segítették. Bár reggeltől estig kötött programunk volt egyetlenegy diavetítést, vagy unalmas előadást nem kellett végighallgatnunk. Viszont volt interaktív múzeum, rengeteg kiscsoportos munka, ahol mi jöttünk rá a „tutira” és nem a szánkba rágták azt, közös ötletelés konkrét környezetvédelmi problémán, szerepjáték, történet- és reklám írás és -előadás, pecha kucha, TV-s vetélkedő, Világ Környezetvédelmi Napi ünneplés és – teljesen véletlenül – egy születésnapi buli is bekerült az esti programba.

S hogy ebből az egészből mit hoztam haza? Legfőképp inspirációt és megerősítést. Megerősítést, hogy igenis tudunk változtatni, akkor is ha nem születtünk vezetőnek és inspirációt, hogy meg is tegyük az első lépést a változás felé. Nálam ez a lépés egy informális beszélgetés volt. Egy informális beszélgetés arról, hogy fölvázoljam a terveimet az iskolai szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséről. Részemről a legnagyobb előrelépés az, hogy a gondolatot tett követte. Bár sínen még nincs a projekt, de most már nem egy hatalmas legyőzhetetlen akadályként, vagy elérhetetlen célként tekintek rá, hanem hatalmas lehetőségként és kihívásként, amit közösen, együtt dolgozva meg tudunk valósítani. Megvalósítani, hogy szikrát gyújtsunk másokban a környezetvédelem fontossága, vagy csak az aktív részvétel iránt. Olyan szikrát, mint ami bennem is lángra kapott, és remélem, ennek már a közeli jövőben is látható eredményei lesznek.

Tanács, konklúzió, végkövetkeztetés, bottom line? … Keresd a szikrát!