2012. október 20-án a Nyitott Szemmel Egyesület kirándulást szervezett a Tisza-tavi Ökocentrumba Poroszlóra. Ez a komplexum egy helyen gyűjti össze és tárja látogatói elé a Tisza-tó és a Tisza-völgy természeti kincseit, bemutatva Magyarország második legnagyobb tavának gazdag élővilágát. Interaktív, gyermek centrikus, családbarát és formabontó egyben, mese nincs meglátogatása kötelező…

A közel százötven kilóméteres út alatt is a természet egyik csodája a reggeli köd tette látványossá az amúgy szürke reggeli utat.

A Tisza tavi hídon átkelve a gyerekek észrevettek egy furcsa kéttornyú építményt, ami minden más fölé magasodva, félreérthetetlenül mutatta, hogy ott valami van, ami nem más volt, mint az Ökocentrum fő épülete. A rutinosabb természetjáróknak már előre viszketett a talpa – a megmászására gondolva.

A program egy felfedező úttal indult, ami három szóval leírva talán annyit mondana, hogy irány a nádas.

Ha ez nem igazán hozná lázba a Tüskeváron és Matula Bácsin nevelkedett porontyokat, akkor az a tény, hogy hajóval visznek a kiindulási pontra, és hogy a nádasban a víz fölött nem sokkal pallókon kell közlekedni arra késztet bármilyen kis dzsungel harcost, hogy itt nincs mese anya és apa is jön, ezt meg kell nézni.

A helyenként több mint két méteres nádasban másfél kilométeres túra várt a jelentkezőkre.

Az állatok élőhelyét testközelből lehetett látni úgy, mint még soha, hiszen nem sokan vállalnák be az utat a derékig érő vízben.

A felnőttek számára is számtalan érdekességet tartogatott a program. Fa kilátókból lehetett megfigyelni a madarakat, ahol minden fajta részletes leírása is megtalálható.

A tó közepén található nyolc méter magas kilátóból pedig az egész környék látszott.

Ezután megnéztük Európa legnagyobb édesvízi akváriumát.

A 735 ezer liter össztérfogatú akváriumrendszer mini ökoszisztémát rejt: halak, kétéltűek és a Tisza-tavat lakó állatok életébe nyertünk bepillantást, miközben olyan élményben volt részünk, mintha a tó mélyén sétáltunk volna.

Már a felénél nyüzsögő hangra lettünk figyelmesek.

Mivel a halak nem igazán adnak ki hangot, mindenki kíváncsian várta mi lehet a hang forrása.

A „víz alatti komplexum” felénél meg is találtuk a hang forrását, mégpedig két nagyon cuki vidra személyében, akik üres pocival, nagyon éhesen várták a gondozójukat, hogy hozza a finom falatokat.

A vidra etetés ugyanis kérem szépen attrakció. Ezt várakozó 150-200 ember is bizonyítja, akik eme eseményt szerették volna megtekinteni.

A gondozó törökülésben etette kézből a két sírós állatkák – akik most meglepő módon csendben voltak és szorgosan ettek.

Miután tele volt a poci már egy kis produkcióra is hajlandóak voltak. Az élő halakat hihetetlen ügyességgel és gyorsasággal kapták el és ették meg természetesen. Sőt a végén még az etető vödörből is kiválogatták a legfinomabb darabokat.

Az első emeletre érve a Tisza makró világába, vagyis az apró vízi élőlényeket és otthonukat csodálhattuk meg. Végy egy mikroszkópot és egy nagy televíziót – vagy húsz percet töltöttünk itt a méh, szúnyog, vagy különböző növényi és állati alkatrészek 10-30-szoros nagyítású képének vizsgálatával. A leleményesebbek a saját hajukat is beáldozták, csak hogy kiderüljön kinek töredezett a haja vagy egészséges a hajhagymája.

Száz valahány lépcsővel feljebb pedig a vagy a tíz emelet magas kilátó tetejéről az egész környék a szemünk elé terült. A sok-sok lépcsőt már mindenki elfelejtve csodálta a környéket és a Tisza-tavi Ökocentrum létesítményeit.

Úton a pakolóba a buszhoz még megálltunk a Pelikános tónál, és a Dán szarvasoknál - akik egy kis zöld fűért cserébe tűrték a simogatást. A Tutajos tóhoz érve jött a meglepetés.

Térdig érő víz közepén egy vár a szélén különböző akadályokon keresztül lehetett a szigetre jutni.

Vagy – ezt kéri ezután minden gyerek a Mikulástól – apró 3-4 személyes tutajokon egy evezővel közlekedve lehetett meghódítani a várat.

Na, ez volt a gyerekeknek a térdig érő gyönyörűség, vizes ugyan senki nem lett viszont a húsz gyerek önfeledten vízi csatázott, játszott Jack Sparrow kapitányt, vagy éppen szabadította ki az egy szem királylányt a várból. A pihenés képen a gémes kutat mindenkivel kipróbáltatva pótoltuk „az eljátszott” vizet.

A hazafelé tartó úton volt még két állomásunk Szolnokon.

Egy előkelő étteremben elfogyasztottunk egy nagyon finom vacsorát desszertként az ország tortájával, majd ezután egészségügyi sétaként megnéztük a kivilágított Szolnok belvárosát, majd végig mentünk a Tiszavirág hídon.

Kecskemétre tartva a fáradtságát mindenki elfelejtve vidám énekkel, és nevetéssel emlékezett a nap élményeire.

Amiben bizony nem volt hiány, gyönyörű és egyben érdekes helyeken jártunk, és egy nagyon emlékezetes napon vehettünk részt a Nyitott Szemmel Egyesületnek köszönhetően.

Támogató: NEA

Koller István